Probably the Best Picture of the Year 2010

A semmiseg...

Reggel ot ora tizenharom perc... Lassan szemerkelnek az esocseppek, hallatszik amint meg egy-egy nagyot koppan a terasz feletti fedelen.. Mit is tud ilyenkor irni az ember egy faraszto ejszaka utan? Semmit... Ugye, hogy milyen nagy dolog ez? A semmi.. Meg kimondani, sot meg leirni is olykor elkepesztoen nehez.. Annyira nyomaszto ez a teny, hogy most semmi ertelmeset nem tudok irni, hogy rendesen erzem micsoda belso kuzdelem megy bennem vegbe, azert hogy semmit ne irjak. Es megis porognek a betuk, szuletnek a mondatok, talan a vegire meg valami ertelmes is lesz belole.. Az ido telik, ot ora tizenhat perc... Es meg mindig semmi.. Majszolok egy szendvicset.. Es hallgatom a koppano esocseppeket.. Es a nagy csendet.. Es bamulom a nagy sotetseget.. Es semmi mast...

A pillanat...

Mit jelent eletunkben egy pillanat? Semmit? A mindenseget? Le tudnank rajzolni vajon egy feher lapra a pillanatot, mindenki ugy, ahogy azt elkepzeli? Egy pillanat.. Hat az nem jelent semmit... De megis az orokkelvalosagot jelenti. Talan a gondolat, mely elmemen epp most e pillanatban atvillan, meghatarozza a tovabbi letemet? Vagy talan csak szertefoszlik a kovetkezo pillanatban? Feloraval ezelott vidam voltam, es kedves... Ra egy pillatra pedig duhos, es tomboltam, mint egy fergeteges ozonviz... Es mindez egy pillanatnak volt koszonheto... Es ra egy pillanatra mar megint nyugodt vagyok, es mosolygos. Es habar ez a magatartasvaltozas hosszasan eltartott.. megis egy pillanatnak tunt minden... Szoval.. mit is jelent eletunkben egy pillanat?

Csángó népemről

Feljegyzések a brassómegyei csángó magyar evangélikusok szomorú napjaiból

"... Mert ez a nép bámulatosan szivós. Szorgalmas és igénytelen a legnagyobb mértékben. Balsorsban növekedett fel, de megedződött, és keménnyé lett. Nincs semmije, csak egy maroknyi földje. De ezen a maroknyi földön nemcsak megél, hanem bőségben él, s más vidéknek is juttat táplálékot. Igen. Ez a nép abból a fajtából való, amelyik a jég hátán is megél. Későn feküdni, korán felkelni, télen és nyáron mindig dolgozni, ami van, azzal szerényen beérni: életrevalóságának ez a nagy titka. A menekülés földre sújtotta, de ez a föld erőt át neki: feláll, sőt már fel is állott. Magyarország délkeleti részén a szászok és oláhok közé odavetve, nekik kiszolgáltatva, egyedül Istenre és önmagára hagyva - igy él a csángó nép évszázadok óta. Segitséget senkitől nem kér, csak a jó Istentől, akihez buzgó evangélikus hittel ragaszkodik, de aki nehéz bajában feléje nyújtja segitő jobbját, azt soha, soha nem felejti el..."

(Nikodémusz Károly - Képes Luther naptár, 1918)