A semmiseg...

Reggel ot ora tizenharom perc... Lassan szemerkelnek az esocseppek, hallatszik amint meg egy-egy nagyot koppan a terasz feletti fedelen.. Mit is tud ilyenkor irni az ember egy faraszto ejszaka utan? Semmit... Ugye, hogy milyen nagy dolog ez? A semmi.. Meg kimondani, sot meg leirni is olykor elkepesztoen nehez.. Annyira nyomaszto ez a teny, hogy most semmi ertelmeset nem tudok irni, hogy rendesen erzem micsoda belso kuzdelem megy bennem vegbe, azert hogy semmit ne irjak. Es megis porognek a betuk, szuletnek a mondatok, talan a vegire meg valami ertelmes is lesz belole.. Az ido telik, ot ora tizenhat perc... Es meg mindig semmi.. Majszolok egy szendvicset.. Es hallgatom a koppano esocseppeket.. Es a nagy csendet.. Es bamulom a nagy sotetseget.. Es semmi mast...